(hiperkarma Warmup Act 2019)
egy zenekar, aminek a neve megkerülhetetlen, ha az ember visszagondol az elmúlt két évtized legmaradandóbb nyomokat hagyó dalaira
Végre hírértékkel bír, és tök jó alkalom egy kis blogírásra, hogy elhívott a hiperkarma maga elé elő-fellépőnek [taps]. Kis lépés a nagyoknak, hosszúlépés a kicsiknek! A sztori két régi ismerős karmikus találkozásával kezdődött tavaly nyáron. Akkor még nem sejtette senki, mi lesz belőle. Igaz most sem, pár dolog azonban adott: egy zenekar, aminek a neve megkerülhetetlen, ha az ember visszagondol az elmúlt két évtized legmaradandóbb nyomokat hagyó dalaira; egy már húsz éve csak a felszín alól kitekingető dalszerző hullámzó szerencsével (c'est mois); valamint a közönség, akit végül valószínűleg mégiscsak a megkerülhetetlen név fog odavonzani a helyszínre, mindenki nagy örömére.
ezt a kilométerkövet most szépen átfestjük
Történt már hasonló akció régebben a Quimby-vel, a HS7-tel és a Fruttikkal, amikor még Restás Gergővel TükeZúztunk, ez viszont nekem az első hosszabb távú ilyen warmup-projekt, és a Zoo utáni másfél éves alkotói szünet és totál nulláról való újrakezdés (ami majdnem betette a kiskaput) után ez az első igazinak mondható, nagyközönség előtti fésztufész megmutatkozási lehetőség számomra – eltekintve az idei Sziget Music Box fellépés alkalmi sikerétől, de az egy másik, hosszabb történet. Úgyhogy ezt a kilométerkövet most szépen átfestjük valami elütő színűre, és, Eger, Gödöllő, Pécs, Tatabánya, Esztergom, Zalaegerszeg, Szombathely, Szeged, Székesfehérvár, Miskolc: remegjetek előre, mert jövünk! Rövidek leszünk és hangosak. Mondom így, királyi többesben, mert többnyire beatbox-európabajnok fegyverhordozóm, Shackle is mellém áll, ahol csak lehet, megerősítve így d'n'b- és hiphop-ütemeivel a decibeleket.
nem grafikonok, like-ok vagy a nézettség hozták
Állami támogatás (hö!) ide vagy oda, ténylegesen a főzenekar érdeme, hogy engem ez a megtiszteltetés érhet, hogy sokak közül kiválasztottak, és bevallom, én ezért nem küzdöttem, nem dolgoztam meg semmit, és a sztori elején emlegetett ismeretség sem befolyásolta a végleges döntést. Örülök, hogy ezt a lehetőséget nem grafikonok, like-ok vagy a nézettség hozták, hanem a halkabbat is meghalló és a mondnivalót értő és díjazó emberek nyitottsága. Persze, ott van a komfort-faktor is, hogy éppen kapóra jött a D.I.Y. szemléletű barkács-pop felállás praktikai előnye, ami majd talán megkönnyítheti a soundcheck-et, de az átszerelést mindenképp. De hát ez az, amiben hiszek már anno TükeZoo – mind alkotóként, mind fogyasztói-társadalomkritikus gyaloghippiként, és ahogyan máshol lépéshátrányban vagyok más harsány és soktagú produkcióval szemben, úgy itt most ez a fícsör éppen betrafált.
A hiperkarma menedzsmentjével kiváló a kommunikáció, és a "produkció" ezen részének lebonyolítása utazásostul-menetrendestül szinte teljes mértékben Kriszta vállát terheli. Nem volt könnyű megfejteni a logisztikát, és még semmi sem százas utazásilag, mert hiába minimál a banda, a nagy turnébuszba már nem férünk be. A büdzsé ugyan eléggé ki van centizve ahhoz, hogy senki se járjon pórul, de hivatalos profi transzportot már nem engedhetünk meg magunknak csak úgy hétköznapi rutinos lazasággal, főleg, hogy egyelőre zsebből fizetjük a költségeinket, és hitelre nincs benzin se igazán.
Annak ellenére, hogy a régi időkhöz képest mostanában enyhén szólva igen kevés fellépésben lehet részem, nagyon jólesik, hogy ismét nagyobb közönségnek játszhatom a "saját szaraimat". Hosszú-hosszú pislákoló évek után ismét loboghat egy kis régi értelemben vett rock'n'roll a szívemben. Nem várok tőle sokat, de kész vagyok rá, és remélem, minden percét élvezni fogom!
És, hogy mivel megyünk… ja, az még nem nem derült ki a bejegyzésből! De amint igen, azonnal közzé tesszük!