Eddig vártunk vele, mert számunkra is titok volt, mikor és hol látható elsőként nyilvánosan. Most már tudjuk: a Fallal a fejnek-et október 30-án mutatja be a 24.hu. Az már itt van a nyakunkon, szóval tűkön ülés indul, utána pedig a vízözön.
Bevallom, eléggé vegyes érzésekkel vártam ezt a startot. Elégedettség és büszkeség tölt el, hogy elkészült, mert egyrészt ez az első klip a lemezről, ami nem pusztán szövegvideó, vagy animáció, hanem "rendes" zenei mozgókép, és a megalkotásában már kisebb csapat segédkezett. Bár az a csapat lehetett volna nagyobb is, és néha jó lett volna, ha valaki leveszi a vállamról a rendezés és az editálás terhét, de hát szegény ember ugye vízzel főz, és amúgy is erről szól a D.I.Y.
Másrészt, alkotói folyamatként igen kemény munka volt, és ahhoz, hogy határidőre érdemben elkészüljön és adjon is valamit, ne csak elvegyen fölöslegesen a "drága időből", nekem, tapasztalatok híján, frusztrációkkal és skrupulusokkal bőven megáldva, kisebb pokoljáráson kellett átvergődöm, míg végül ténylegesen beütött az az ihletett állapot, amikor már nem számított a félelem afelől, ki mit gondol majd, vagy jaj, megsértődik -e.
Így viszont, hogy már kész van, tisztában vagyok azzal, hogy azok a kínos, kellemetlen, égető és aktuális problémák, amiket felvet, és amikkel mihamarabb mindannyiunknak szembe kellene nézzünk és kezdenünk valamit, nem feltétlenül fognak megváltozni egy csapásra egy videótól.
De hiszem azt, hogy ez lehet valami jónak a kezdete is, hogy valaki talán meglátja benne nem csak azt, ami a saját fájdalomtestét hizlalja, hanem ténylegesen átlát a szitán – vagyis a képernyőn (screen, vászon, Māyā fátyla) –, megérti mi van mögötte és elgondolkodik rajta.
Ám legyen ennyi elég a teaserből, most pedig jöjjön a stáblista:
Végtelenül hálás vagyok páromnak, Jezsó Krisztinának – aki nem mellesleg színész, és amúgy szakmáját tekintve sokkal több figyelmet és elismerést érdemel –, hogy alkotótársként végigsegítette először a dal, aztán a klip megrémálmodását, megidézte a tudatalatti Démont és a Big Sister-t, végül pedig szimbolikusan feltette a töviskoronát az emberiség közös Művére.
Köszönet Bogyónak, aki zenei rendezőként ezt a dalt tavaly vasba öntötte úgy, ahogy annak meg is kell szólalnia; elvette a sallangot, rányomta a torzítót, ha kellett, whiskyvel és kávéval olajozta a hangszálakat, és még a funkybass-t is feljátszotta.
Köszönöm Gradvolt Endinek, aki operatőrként kameraszemmel tartott minket, megértette gondolatmenetünket, eltűrte agymenéseinket, lázasan jegyzetelt, kötélidegekkel vezette le a forgatást, és megtalálta a stúdióban a töviskoronát.
Köszönöm Bérczes Ádámnak, aki kiadóként és producerként mindmáig tartja a hátát és hitét az ügy mellett, és jól látja az információs viharban, hogy a periférián túl is van élet.