Kínában bejelentették: a közeljövőben robotok fogják felolvasni a kormányhíreket. Pontosabban nem olvasni ugye, hanem felmondani, hiszen maga a szöveg már beléjük lesz táplálva, csak én még azért ragaszkodnék a hagyományos szakmai terminusokhoz, amik lassan kiveszni látszanak. A mesterséges intelligenciaként aposztrofált virtuális munkások kiköpött és továbbkozmetikázott másai elődjeiknek, akik ezek után ki tudja, milyen állás után néznek.
Az orwell-i vízió elgondolkodtató, nem azért, mert ha az ember jobban belegondol és tovább kombinál, elszörnyülködik azon a jövőképen, amiben mesterséges intelligencia helyettesíti a televíziós személyek munkáját az időjárásjelentő modellektől a reklámokban szereplő alulfizetett statisztákig, hanem ha egy teljes körű kontrollra törekvő szuperhatalom magát a mesterséges hírfelolvasást tartja hírértéknek, ennek a progresszívnak látszó innovációnak hátterében mi lehet az, aminek a szóban forgó újítás nyilván csak a jéghegy csúcsa.
Kínában kreditrendszer kontrollálja a lakosság magaviseletét, és 2020-ra pedig egy olyan teljes körű ellenőrzőrendszer épül ki, ami már most lepontozással bünteti többek között az alábbi tevékenységeket (forrás: Paul Joseph Watson: A kínai kreditterror):
szabálytalan gyalogátkelés
vonaton való dohányzás
megengedett határ feletti videójáték vásárlása
megengedett határ feletti gyorsétel vásárlása
megengedett határ feletti alkohol vásárlása
alacsony pontszámmal rendelkező barátok felhívása telefonon
alacsony pontszámmal rendelkező barátok felhívása skype-on
álhírek olvasása és terjesztése
a kormány kritizálása
ellenőrizetlen weboldalak látogatása
kutya póráz nélküli sétáltatása
kutyaugatás mértéken felüli engedélyezése
"A kibertér békéjének egyik fontos védelmezői és a rend őrzői vagyunk. Országunk kész arra, hogy felügyelje a szilárd rendet a virtuális világban."
A Kínai Kommunista Párt propagandaminiszterének eme kijelentését olvasva a The Guardian cikkében, gondolkodás nélkül le is ragasztottam a laptopkamerát, és már a radiátor mérőjén látszólag funkciótlan és névtelen üvegszem felé sandítgattam, mikor bevillant, hogy most már minek. Lassan a saját email-fiókomhoz nem fogok hozzáférni, ha egyszer nem okézom már le a GDPR-szabályzatot. Ennek az elfogadását kerülgetem már hónapok óta, de úgy csűrik-csavarják a választási lehetőségeket, mint 2004-ben a kettős állampolgársági szavazás kérdéseit. Persze, mindenki tudja, hogy a védelmünk érdekében folytatott adatszerzés is pusztán adatszerzés, kérdés viszont, hogy ki milyen céllal használja azt fel, és erről jogom van bármit hinni. Egyáltalán ki az a harmadik fél, akit a nevemet viselő emailcímhez érdekek fűznek? Mindenesetre számomra, aki kényelemből, megszokásból és hippi maradiságból még gombos telefont használok (persze gombok nélkül, mert azok már letörtek, és amúgyis cool), kissé ördöginek tűnik, hogy elég csak egyszer bankkártyával fizetnem valahol, és már rögtön rá 20 percre érkezik egy SMS az amúgy sem valami okos telefonomra az ország túlfeléről a kényszerűen kártyával vásárolt termékhez hasonló árukkal kapcsolatos aktuális akciókkal.

Félretéve minden konteót, tény, hogy ami ma internet formájában a gondolkodásunk mellett már hétköznapi tevékenységeink szinte minden területére kihat, kezdeti fejlődési szakaszában tudományos és főleg katonai védelmi célok elérésében segédkezett. Azok a szolgáltatások, amelyeket a civilek javának és kényelmének érdekében idővel a köz hasznára bocsátottak (persze csak miután az egész testről leválasztották a hadászati szegmenst), már látszólag elengedhetetlen részei a teljes értékű életnek – legalábbis a globális marketing a gyakorlatban jól működik, és mi ezt el is hisszük.
Az viszont kérdés marad, ha már mesterséges intelligenciáról van szó, mit is nevezünk intelligenciának egyébként, és egyáltalán miért van szükség rá a híriparban? Mert érdembeli gondolkodás nélkül a mi hús-vér újságíróink is rendszeresen rácsatlakoznak támogató pártjaik propagandamantráira, riportalanyaik pedig, akik főleg politikusok és közszereplők, rendre automatikusan felmondják a követelt leckeanyagot.